EHÖK HÍR
EHÖK Beerpong: a kocsmasportok olimpiai száma

Beerpong: a kocsmasportok olimpiai száma

2021-08-10

Lezajlott a 2020-ról idénre csúsztatott olimpia Tokióban, ami világszerte nézők millióit szegezte a tv-képernyők elé. Ki hajnalban, ki napközben, az ismétléseken szorított a magyar versenyzőkért, és – velem együtt – biztosan sokan kívánják, bárcsak ők is ilyen tehetségesek lennének valamiben, hogy részt vehessenek egy olimpián. Nos, ha nem is a nyári olimpiai játékokon, de a kocsmasportok olimpiáján biztosan részt vehetünk, ha a következő cikkünkben bemutatott furcsa sportban jól tudunk szerepelni. Ez utóbbit viszont a hiedelmekkel ellentétben nem csak az elfogyasztott alkohol mennyisége tudja befolyásolni, hiszen a beerpong – magyar nevén sörpong vagy sörpingpong – sokkal bonyolultabb játék, mint azt elsőre gondolnánk. A közkedvelt ivós játék egyébként azt is jól mutatja, hogy sporttal (na meg egy kis versenyszellemmel) nemcsak a szemétszedést és a házimunkát, de a szombat esti baráti találkozókat is könnyedén fel lehet dobni. 

Jelen írás egy sorozat ötödik része. Korábbi cikkeinkben a ploggingról, a vízihokiról, a lovaspólóról és az extrém vasalásról írtunk.

Ez lehetett a célja azoknak a dartmouthi fiataloknak is, akik az 1950-es években először játszották ennek a játéknak az elődjét. Valójában a sörpongnak két előzményét is számon tartja a sporttörténelem, és az USA-ban eredetileg beerpongnak nevezett, 50-es évekbeli játék nem a tökéletes megfelelője az általunk ismert, szinte minden házibuliban előkerülő szórakozási formának.

Ez a korábbi játszma állítólag úgy született, hogy fiatal amerikai egyetemisták söröztek pingpongozás közben, majd amikor valamelyikük az asztal szélére tette söröspoharát, ellenfele úgy gondolta, vicces lenne, ha a labdát a pohárba próbálná meg beleütni – ez lett a sörpingpong.

Ennek azonban teljesen más szabályai voltak, mint a ma általunk ugyanezen a néven ismert játéknak: itt valóban egy nyél nélküli pingpongütővel ütötték a labdát, olyan poharakba, amik különböző formában helyezkedhettek el az asztalon. 

A mi sörpongunk eredete ennél valamivel későbbre tehető, az 1980-as évekre, kitalálói pedig szintén amerikai egyetemisták voltak. A „legenda” szerint miután 1983-ban, Beirutban sok amerikai állampolgár veszítette életét, többen úgy gondolták, az USA-nak bombáznia kellene Libanon fővárosát.

A kézzel a poharakba dobált pingponglabdákat pedig ezekhez a bombákhoz hasonlították, ezért ezt a játékot Beirutnak nevezték el – ennek szabályai már megegyeznek a mai sörpingpongéval, és az angolszász világban is ma már ezt nevezik beerpongnak. 

Azt talán senkinek nem kell magyarázni, hogyan is néz ki egy beerpongmérkőzés, azt azonban talán már kevesebben tudják, hogy ha komolyan akarjuk venni ezt a sportot, milyen szigorú szabályokhoz kell alkalmazkodnunk. A játék alapvető hozzávalói kettő kétfős csapat, 22 darab pohár, két pingponglabda, na és persze sör és egy kis víz. 10-10 poharat háromszögalakban kell felrakni egy asztal két végére, ezeket ízlés szerint 1-3 deci sörrel kell megtölteni, egyet-egyet pedig vízzel, hogy abban tisztíthassák a játékosok a labdát.

A játék célja viszonylag egyszerű: minél hamarabb el kell tüntessük az ellenfél összes poharát – az a csapat nyer, akinek ez előbb sikerül.

Azonban már az is komoly harc kérdése, hogy melyik csapat kezdhet a dobásokkal. Ezt a hivatalos szabályok szerint úgy kell megállapítani, hogy a csapatok egy-egy tagja egymással szemkontaktust tartva próbálják meg bedobni a labdát a velük szemben lévő oldalon található poharakba. Ha mindkettőjüknek sikerül, akkor csapattársaik következnek, és ez addig megy tovább, amíg valamelyikük el nem rontja – ezt követően kezdődik csak a játék.

Ekkor a kezdő csapat két játékosa dobhat először egyet-egyet, és ezt addig folytathatják, amíg nem rontanak, azaz beletalálnak az ellenfél valamelyik poharába. Ilyenkor a másik fél játékosainak meg kell inniuk az adott pohár tartalmát, majd félretenniük a kiürült poharat.

A labdát kétféleképpen lehet az ellenfél poharába juttatni, dobással és pattintással: ha pattintással sikerül ezt elérnie a játékosnak, akkor az ellenfélnek ki kell innia az adott pohár, valamint egy általa választott másik pohár tartalmát is, és mindkettőt el kell vennie az asztalról.

Ez a szabály azonban csak addig érvényes, amíg legalább három pohár van az asztalon. Ha pedig a kezdő csapatnak nem sikerül találatot szereznie, az ellenfél következhet dobással. 

Az is fontos, hogy a játékosoknak dobás közben a könyöküket az asztal vonala mögött kell tartaniuk, azaz a dobó játékos könyöke nem lehet az asztal felett – máskülönben érvénytelen a dobás. Ennek nehezített változata, ha ugyanezt a szabályt kell betartaniuk a csuklójukkal, így még messzebbről dobva a labdát – ez utóbbihoz már nemcsak szerencse, de egy nagy adag ügyesség is szükséges.

A játék során a csapatok két alkalommal kérhetik ellenfelüket, hogy rendezzék újra poharaikat: erre akkor kerülhet sor, ha 6, 4, 3 vagy 2 pohár van az asztalon.

 

Az utolsó poharat pedig mindig középre és hátra kell helyezni. Ezeken kívül pedig még rengeteg másik szabályban állapodhatnak meg a játékosok a játszma előtt – minden csak annak kérdése, ők hogyan szeretnék játszani. Na meg persze annak, hogy mennyit tudnak ezekből megjegyezni a tizennyolcadik deci sör után…

Ez a sport egyébként Magyarországon is nagyon népszerű, bár ezt talán nem kell mondani.

De nemcsak a kocsmatúrákon és a házibulikon, hanem hivatalos sportként is igaz ez: van ugyanis Magyar Sörpingpong Egyesület, akik rendeznek fesztiválokat, illetve külön honlapot üzemeltetnek, ahol minden a játékkal kapcsolatos tudnivaló elérhető egy helyen.

Itt többek között részletesen megismerhetők a szabályok, de az eseményeket, a fesztiválokat és – hiszen sportról beszélünk – a versenyeket is megtalálhatjuk itt. Szóval aki komolyabban gondolja ezt, mint egy egyszerű szombat esti ivós játék, az a „vérre menő” küzdelembe is benevezhet a www.sorpingpong.hu-n, és ki tudja, talán még az olimpiai élményt is átélheti egy este erejéig.

 

 

Írta: Varga Tímea